Kivégzésre kijelölve

Történetünk egy magyar tulajdonú részvénytársaság különös kálváriáját beszéli el, amelynek tulajdonosa fontosnak tartja az érdeklődő nyilvánosság tájékoztatását egy magát sokra tartó hivatal, a PSZÁF példa nélkül álló túlkapásáról.

I. ELŐZMÉNYEK

A közigazgatási ügy: egy magyar magántulajdonú, alapvetően tulajdonosi magántőkével finanszírozott pénzügyi vállalkozásnak (Determin Hitelcentrum Zrt. Budapest Seregély utca 9., a továbbiakban: DHC) 2007 augusztusában azonnali hatállyal, minden törvényi alapot nélkülözve visszavonta a működési engedélyét a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete (a továbbiakban: PSZÁF vagy Felügyelet), valamint elrendelte a társaság kényszer-végelszámolását. Mindezt tette a DHC működésének ötödik évében, az első helyszíni vizsgálatot követő mintegy fél év múlva, egy cseppet sem sietősen, minden értesítés és előjel nélkül, kizárólag egyszerűen és gyorsan javítható adminisztratív hiányosságokra hivatkozva. Hogy a DHC-nél semmi javíthatatlan hiányosság nem lehetett, azt jól mutatja az eltelt három év működése. Ennyi idő alatt komoly problémák esetén már régen össze kellett volna dőlnie magától a DHC-nak, ami azonban nem következett be. A cég összedöntéséhez hatósági beavatkozásra és annak bírósági támogatására van szükség.

A büntető ügy: a felügyeleti határozat kézhezvételétől eltelt szűk egy év múlva egy VPOP által levezényelt fegyveres (!) házkutatás és iratbegyűjtés után derült ki a társaság számára, hogy a közigazgatási eljárással párhuzamosan a Felügyelet büntető feljelentést is tett, számviteli fegyelem megsértése elkövetésének gyanúja miatt. Egy újabb év elteltével a Felügyelet a társaság tudomására hozta, hogy eredeti feljelentése tartalmazta a pénzmosás elkövetésének gyanúját is.


II. A hatóság, a tévedhetetlen PSZÁF jellemzése

1.) A PSZÁF általános tehetsége a pénzügyi és gazdasági válság kezelésében.

Az a hatóság mondta ki a végítéletet a DHC felett, amely a pénzügyi és gazdasági válság tompításáért vajmi keveset tett, habár feladatai közül ez lett volna a legfontosabb. Egy 2009 júniusában kiszivárogtatott kormányzati anyag szerint a PSZÁF nem tartotta fontosnak hogy
- kordában tartsa a bankok túlzott kockázatvállalását,
- visszafogja a devizahitelek aránytalan térnyerését,
- időben aláírja a régiós pénzügyi felügyeletek közös nyilatkozatát (amivel jelentős forintgyengülést idézett elő).
- a MÁV biztosítót idejében megrendszabályozza
Aktív tevékenységével viszont hozzájárult a válság mélyüléséhez akkor, amikor
- az ingatlanalapok forgalmazását felfüggesztette,
- túl későn vezette be a banki tőkeképzés növelését.
Ezeket még azzal tetézhetjük, hogy a Felügyelet illetékesei - függetlenül a válságtól – hagyták és jelenleg is hagyják, hogy a magyar kisemberek 200-400%-os THM-mel hitelt vegyenek fel. Ezen a végtelenül felháborító hitelezési gyakorlaton , legfeljebb a kormány kívánt volna módosítani de a PSZÁF sohasem.

Ha a fenti problémák mindegyikének megoldása nem is tartozik közvetlenül a Felügyelet hatáskörébe, de a törvény által számára lehetővé tett javaslattétellel, ami a jogszabály-alkotási, illetve módosítási folyamatokra vonatkozik, illett volna élnie. Egyetlen ilyen esetről sincs tudomásom. Ennek ellenére az 5 tagból álló felügyeleti tanács tagjai és annak vezetője a tanács fennállása alatt hozzávetőleg egymilliárd forintot meghaladóan részesült jövedelemben. Csak az nem derült még ki számomra, hogy milyen munkát végeztek ezért. Hogy milyen kárt okoztak tétlenségükkel és téves beavatkozásukkal, az viszonylag egyszerűen kiszámolható: jövedelmük sokszorosát. A felügyeleti tanács tagjai, valamint a főigazgató helyettesek azóta már elnyerték méltó jutalmukat, menesztették őket. Erről részletesebben a Heti Válasz online 2010. 01. 07-én számolt be a
Tízmilliós jutalmak: volt, akinek be se kellett járni dolgozni címmel.

2.) A PSZÁF szakértelmének hiányosságai a DHC-vel kapcsolatos büntetőügyekben

Naivan azt hihetnénk, hogy mivel a fent sorolt problémák felelősei kizárólag a Felügyelet felső vezetői, így talán a másod- illetve harmad vonalba tartozó vezetők és ügyintézők jobb képességekkel, és nem utolsósorban morállal bírtak a DHC bezárása idején. Ezt a hiú ábrándot gyorsan elvethetjük, ha alaposabban szemügyre vesszük a DHC-vel kapcsolatos büntető feljelentések megalapozottságát. Mint ahogyan az már említésre került, a Felügyelet ismeretlen tettes ellen tett feljelentést pénzmosás, illetve számviteli fegyelem megsértése címén.

A pénzmosás bűncselekmény elkövetésének alapvető feltétele, hogy legyen bűncselekményből származó pénz, amit majd "mosogatni" lehet. Ez az elemi szintű ismeret sajnos nem képezte a felügyeleti tudáshalmaz részét. A DHC esetében a pénz, aminek adózott volt minden forintja, ugyan megvolt, de a bűncselekményt, amelyből származónak vélte azt a Felügyelet, nem sikerült megtalálnia (azóta is keresi). Ennek megfelelően az ügyben nyomozás sem indult.

A számviteli fegyelem megsértése bűncselekmény vélt megvalósulásához az egyetlen hozzárendelhető elkövetési magatartás is elvérzik egy apróbb számtani műveleten. Az adott üzleti évet érintően a megbízható és valós képet lényegesen befolyásoló hiba előidézésének tényállásából csupán a lényeges hiba hiányzik ma is (kiszámításához alsó tagozatos általános iskolai végzettség szükséges).

Képletesen megközelítve a tévedhetetlen PSZÁF gyilkosság gyanújával tett feljelentést úgy, hogy nemcsak a hulla hiányzott, de még csak egy eltűnt személyt sem tudott megnevezni, aki összefüggésbe lenne hozható a kreált gyilkossági üggyel.
Felháborító és megengedhetetlen, hogy ma egy hatóság az egyik igen fontos feladatának azt tekintse, hogy átgondolatlanul feljelentéseket gyártson, ugráltassa a nyomozó hatóságot, elvonva figyelmét ezzel milliószor fontosabb ügyekről. Ha a Felügyelet feljelentéseket legyártó alkalmazottja nem éri föl ésszel a bűncselekmények megvalósulási kritériumrendszerét, akkor semmi keresnivalója a PSZÁF állományában. Ha pedig rendszeresen tudatosan vezeti félre a nyomozóhatóságot, akkor annak büntetőjogi következményekkel kell járnia. Hogy ez kiderüljön, a DHC tulajdonosa megtette a szükséges feljelentést a hatóság félrevezetése bűncselekményének gyanújával.

3.) A PSZÁF szakértelmének hiányosságai a DHC-vel kapcsolatos közigazgatási ügyben.

3.1) A DHC által elkövetett szabálytalanságok minősítése és szankcionálása.

A DHC terhére róható szabálytalanságok mindegyikére vonatkozólag a Hpt. (törvény a hitelintézetekről és pénzügyi vállalkozásokról) pontos besorolást, valamint a hibák javítására vonatkozó intézkedési lehetőségeket, illetve intézkedési kötelezettségeket ír elő a Felügyelet számára. Mivel az egyes szabálysértésekhez a Hpt. konkrétan hozzárendeli az intézkedési lehetőségeket illetve kötelezettségeket, ezért attól eltérő szankciót alkalmazni a konkrét eset összes körülményeit figyelembe véve csupán a joggal visszaélve, törvénysértő módon lehetett. Ez a körülmény csöppet sem zavarta a Felügyeletet. Egy normális hatóság a szabályzatok módosítására, táblázatok kitöltésének pótlására a jogszabályoknak megfelelően felszólítja a hibát elkövetőt, határidőt ad a javításra, majd ellenőrzi annak megvalósulását. No de a PSZÁF nem alacsonyodott le erre a szintre. Miután várt fél évet, azaz annyi időt, ami alatt a hiányosságokat 12-szer lehetett volna javíttatni, végtelen nagy bölcsességében bezárta a céget.
A cégbezárást követően az idő előre haladtával az APEH és a VPOP vizsgálatot végzett illetve végeztetett a DHC-nél. Mindkét vizsgálat maradéktalanul rendben lévőnek találta a DHC adózását, könyvelését, valamint az azzal összefüggő nyilvántartásait. Felettébb furcsa, hogy a különféle hatóságok nem találnak kivetnivalót annak a DHC-nek a munkájában, amit a PSZÁF ellentmondást nem tűrő módon bezárt.
Így a PSZÁF által elkövetett cselekmény aránytalanságát tekintve nem kevesebb, mint a fűre szabálytalanul lépő járókelő legéppuskázása, holott egy figyelmeztetés is elég lett volna a kijelölt útra való visszatereléséhez. A minimum, amit elvárhatunk egy pénzügyi felügyelettől, hogy legalább azt tudja, hogy az általa felügyelt intézmények engedélyét a törvényeknek megfelelően mikor lehet, és mikor szükséges visszavonnia.
A felügyelet következetlenségére és a jogbiztonságot figyelmen kívül hagyó gyakorlatára jellemző, hogy azonos vagy súlyosabb hiányosságok esetén is - a törvényeknek megfelelően - javítási lehetőséget adott a pénzügyi intézményeknek. Na persze a DHC-t a törvények ellenére sem részesítette ebben a kegyben.
Megjegyezni kívánom, hogy a Felügyelet egy olyan törvényhely alapján hozta meg döntését, amit ha csupán önmagában, a Felügyelet esetünkbeni alkalmazásának megfelelően vizsgálunk, akkor aszerint bármikor, bármely pénzügyi intézmény működését be kellene tiltani, mivel nem létezik olyan pénzügyi intézmény, amely minden pillanatban maradéktalanul megfelelne a vonatkozó valamennyi jogszabálynak. Büntetőjogi analógiát keresve a vizsgált joghelyzet megegyezik egy olyan szakasszal a Btk-ban, amely lehetővé tenné az összes Btk-ban felsorolt jogellenes cselekmény megvalósulása esetére alternatívaként a halálos ítélet alkalmazását. Talán ideje lenne elgondolkodni a jelzett jogszabályhely alkotmányossági tesztjén.
Vajon hogy van az, hogy ezt a végzetes szankciót az igazán nagy problémát okozó pénzügyi intézményeknél, akik esetenként az adófizetők százmilliárdos nagyságrendű megrövidítését okozták, nem alkalmazta a Felügyelet? Úgy tűnik, a "túl nagy ahhoz, hogy tönkremenjen" elv analógiájára a "túl kicsi ez, hogy működni hagyjuk" elvét érvényesítette a Felügyelet a DHC-val szemben. A szóban forgó határozat aláírója Dr. Schiffer Péter, ügyintézője Dr. Filepkó Annamária.
Dr. Schiffer Péter munkásságáról olvashatunk a Heti Válasz online
Tízmillióval távozhat Gyurcsány jó ismerőse címmel, 2010. 01. 02-án megjelent cikkében.

A közel 6 hónap, amíg a Felügyelet a határozatát összefércelte kevésnek bizonyult ahhoz, hogy azt kellőképpen indokolja is. Így a felügyeleti határozatból máig hiányzik

- a határozat céljának megfogalmazása,
- a cégbezárás szükségességének indoklása,
- a cégbezárás szankció kizárólagos alkalmazhatóságának indoklása,
- a törvények által kötelezően előírt egyéb szankciók alkalmazása kizárásának indoklása.

A Felügyelet szakértelmére egyébként jellemző, hogy határozatait bíróság előtt független ügyvédi iroda védi. Így van ez annak ellenére, hogy 2009-ig jogi igazgatóságot működtetett, valamint több tucat jogász doktor vette fel a fizetését a PSZÁF alkalmazottjaként. Ez vajon azt jelenti, hogy a Felügyelet személyi állománya arra is alkalmatlan, hogy a saját maga által kreált felügyeleti határozatokat bíróság előtt megvédje? Lehet, hogy oly sok idejét foglalja le a tengernyi jogásznak a feljelentések gyártása, hogy nem jut már ideje bíróságra járni? Vagy talán más okból kell sok pénzt fizetni egy külső ügyvédi irodának? Az APEH saját határozatait kivétel nélkül saját alkalmazottai védik a bíróságok előtt. Félve jegyzem meg, talán a PSZÁF háza táján sem kéne ennek másként lennie. Illetékesek ébresztő!


3.2.) Az arányosság jogelvének lábbal tiprása

A felügyeleti határozatban foganatosított szankció nem felel meg az Európai Bíróság illetve az Alkotmánybíróság által is alkalmazott arányosság jogelvének, mert:
1.) A szankció nem szolgálja a Felügyelet törvényekben meghatározott céljait, azokkal kimondottan ellentétes.
2.) A törvényes célok eléréséhez a Felügyelet rendelkezésére áll enyhébb eszköz is.
3.) Határozata mindenkire (bezárt cég, ügyfelek, állam, önkormányzat) nézve csak hátrányt okoz, előnye senkire nézve nincs.
Ezek után felmerül a kérdés, akkor miért csinálta mindezt a tévedhetetlen Felügyelet? A válasz egyelőre várat magára.

4.) A Felügyelet következetessége és internacionalizmusa

A K&H ellen panasszal élt néhány tucat privát banki ügyfele, akiknek tőkegarantált befektetési konstrukciót ígért, de a tőke, az ígéretek ellenére szinte teljes egészében elveszett. Az ügyfelek fejenként szenvedtek el több tízmilliós veszteséget a megtévesztés miatt. Mivel százmilliós, esetleg milliárdos nagyságrendű volt az ügyfelek banknak felróható vesztesége, a PSZÁF a lehető legsúlyosabb szankciót alkalmazta. A bankot megbüntette tízmillió Ft-ra. Példás büntetés, ugyebár? Erről honlapján is megjelenő tájékoztatón számolt be a Felügyelet.

Tájékoztató K & H Bankkal szembeni intézkedésről

Ezzel szemben a DHC nem okozott kárt sem teljesítő ügyfeleinek, sem hitelezőinek, sem pedig nem került adó, vám, és illeték hátralékba. Csupán annyi volt a bűne, hogy nem töltött ki néhány táblázatot és nem aktualizált néhány szabályzatot. Mivel semmi komoly hiányosság nem róható fel neki jogszerűen, "nyilvánvalóan" csak egyet lehet vele tenni, agyon kell csapni. Kiváló módszer ez. Többször kéne ezt alkalmazni a PSZÁF-nek, hátha az igen tisztelt Parlament is egyszer felfigyelne arra, hogy valami nagyon nincsen rendben a PSZÁF háza táján. Nemzetközi tulajdonú bankok nem tudtak olyan nagy hibát elkövetni az elmúlt néhány évben, ami ne lett volna megúszható néhány millió forintos bírsággal, no de ha a pénzügyi intézmény magyar tulajdonú, akkor a legkisebb szabálytalanság is a bezárását eredményezheti. Kik ezek az emberek, akik így gondolkodnak, és ezt merészelik? Hogy egy főhatóság legfontosabb feladata az legyen, hogy kiirtsa azt a magyar tulajdonú pénzügyi vállalkozást, amelyet nélküle (azaz a Felügyelet közreműködése nélkül) semmilyen más módon nem lehet tönkretenni, az mégiscsak vérforraló. A PSZÁF neve talán találóbb lenne így: Tévedhetetlen Feljelentő és Magyarellenes Hatóság.

5.) A Határozat következménye

Nem volt elég a hitelezői engedély visszavonása, a törvény erejénél fogva kényszer végelszámolásban is részesítette a Felügyelet a DHC-t. Ezt szerte a nagyvilágban olyankor szokták elrendelni, ha a pénzügyi intézmény elvesztette tőkéjét, aminek pótlására már nincsen módja. A DHC összes kihelyezett hitelének bedőlése esetén sem kerülhetne ilyen helyzetbe, lévén hogy előbb fogynak el a rosszul kihelyezett hitelei, mint a saját tőkéje. A kényszer végelszámolás pedig annyit jelent, hogy a céget kivonják a tulajdonos kontrollja alól, aki ezáltal csupán távolról nézheti, esetleg hogyan őrzi meg egy arra hivatott kijelölt végelszámoló a nehezen megszerzett vagyonának értékét. Félreértés ne essék, itt és most nem arról van szó, hogy a rossz gazdálkodás okozta veszteségek miatt attól kellene félni, hogy nem jut pénzéhez a hitelező (esetleg az állam), mert egyszerűen nincsen hitelező, lejárt adótartozása a cégnek pedig sosem volt és jelenleg sincsen. Tulajdonosi tőke azonban még akad bőven, aminek kezelésétől a felügyeleti határozatnak megfelelően, meg kell fosztani a tulajdonost. A vagyon csökkenése már törvényes keretek között zajlik. A kijelölt végelszámoló szervezet megkapja az évi néhány tucat millió forintját, mert a törvény szerint ennyi jár neki. Hogy ebben az ügyben mi a keresnivalója egy akármilyen külső végelszámolónak, arra még a tévedhetetlen PSZÁF is nehezen tudja megadni a választ. Összefoglalva tehát: egy elszabadult hatóság minden komoly ok nélkül, 2007-ben, zökkenőmentesen, kénye kedve szerint legyilkolhat egy jól működő pénzügyi vállalkozást.
Tisztelt Országgyűlés, biztos, hogy minden rendben van a PSZÁF és a Hpt. körül?

Ez a rövid írás csupán arra szeretett volna rávilágítani, hogy a PSZÁF háza táján a megoldásra váró problémahalmaz sokkal nagyobb annál, mintsem hogy azokat a szőnyeg alá lehetne söpörni. Igenis, az illetékesek ezek megoldásának lássanak neki mielőbb!

DHC tulajdonosa a vázolt jogsérelmek tisztázása céljából hivatali visszaélés alapos gyanújával feljelentést tett ismeretlen tettes ellen.


III. Az igazságszolgáltatás tekintélyének rombolása.

Az 1997-ben bevezetett (igazságszolgáltatási) igazgatási rendszerről kiderült, hogy legalább annyi kára van, mint haszna. Bár az önigazgató struktúra jó elgondolásnak tűnt, valójában a társadalmi ellenőrzés teljes hiányához, belterjes, átláthatatlan működéshez vezetett. Írta Miklósi Gábor az index 2009. június 16-i cikkében. Ezt azzal egészíthetnénk ki, hogy a harmadik államhatalmi ág mindentől és mindenkitől való függetlenítése olyan jól alakult, hogy esetenként a jogtól is sikerült teljes mértékben függetlenítenie magát.

Azaz ha ez szükséges, akkor bizonyos bírók függetlenítik magukat a jogszabályoktól és úgy járnak el mintha a vonatkozó jogszabályok nem is léteznének, avagy nem vonatkoznának sem rájuk, sem az adott ügyre. Ha egy olyan hatóság, mint például a tévedhetetlen PSZÁF, kijelölte a célt, ami esetünkben a DHC bezárását és tönkretételét jelenti, ezt többé már nem írhatja felül sem jogszabály, sem törvény, sőt, maga az Alkotmány sem. A szinte senki által számon nem kérhető, szinte senkinek felelősséggel nem tartozó bíró a törvényeket ha kell, figyelmen kívül hagyhatja, szükség esetén félremagyarázhatja. Ez történt esetünkben is az alábbiak szerint.

Az elsőfokú eljárás során egymás után három bíró is megkapta a DHC ügyét. Az első bíró három tárgyalást tartott, ő volt az, aki a tényállást részletesen feltárta. Aztán a DHC-t értesítette egy új bíró, hogy ő kapta meg az ügyet. Ez a bíró több szerepet nem is játszott. A harmadik bíró, Dr. Huber Gábor úr, az általa megtartott első tárgyaláson azonnal határozatot hozott, természetesen elutasítva a DHC keresetét. Az első fokon eljáró bíró nemcsak az alperes Felügyelet érveit vette át maradéktalanul ítéletében, hanem még azokat kiegészítve, saját maga is új, a jogszabályokkal köszönő viszonyban sem lévő érvet kreált a Felügyelet mellett. A DHC konkrét jogszabályi hivatkozású érvelését pedig egyszerűen kivétel nélkül figyelmen kívül hagyta. Ítéletének legsúlyosabb alaptételét egy elemi szintű mondatértelmezés adta. Megítélése szerint a törvényben szereplő, "a Felügyelet az engedélyt visszavonhatja" szófordulat helyes értelmezése az, hogy "a Felügyeletnek az engedélyt mérlegelés nélkül vissza kell vonnia". Igen nagy kár, hogy ez a bírói értelmezés nemcsak a felügyeleti általános gyakorlatnak mond ellent, hanem a magyar nyelv általános szabályai szerinti értelmezésnek is. Ez a bíró nem egy kétértelmű jogszabályhely egyik értelmezésére adta le a voksát, hanem ítéletével egy egyértelmű szófordulatot tudatosan magyarázott félre.

A DHC mindenesetre fellebbezett, és várta a másodfokú bíróság jogszerű, pártatlan és igazságos döntését.

Ez a döntés 2010. február 17-én meg is érkezett, azonban nem volt benne köszönetre érdemes elem. Az ítéletet a Fővárosi ítélőtábla dr. Rothermel Erika által elnökölt tanácsa hozta, ahol az előadó bíró Huszárné dr. Oláh Éva, a harmadik bíró pedig dr. Losonczy Erzsébet volt.

A bírói tanács súlyos szerepzavarba került jelen ügy kapcsán. Feladatuknak nem egy megtámadott közigazgatási határozat jogszerűségének megítélését, hanem a határozatot hozó hatóság minden áron való megvédését tekintették. A hivatkozott bírók úgy gondolták, hogy a DHC ügy kívül esik azoknak a törvényhelyeknek - így többek között a PSZÁF-ről szóló törvény, valamint az Alkotmány, illetve a Hpt. (törvény a hitelintézetekről és pénzügyi vállalkozásokról) egyes rendelkezéseinek - a hatókörén, amelyek azt bizonyítják, hogy a DHC elleni PSZÁF határozat súlyos jogszabálysértéseket tartalmaz. A legfontosabb feladatuknak azt tekintették, hogy bármi áron kiszolgálják a PSZÁF elvárásait. Ennek oly magas szinten tettek eleget, hogy közben a bírói pártatlanságot előíró törvényhelyekről tökéletesen megfeledkeztek, nem létezőnek tekintve azokat. A bírói tanács a DHC által hivatkozott törvényhelyeket általában azzal negligálta, hogy egyszerűen nem vett róluk tudomást, avagy félre magyarázta azokat.

Így a bírói tanács szerint nem kell figyelembe vennie a Felügyeletnek a PSZÁF törvény 2.§-ának 1.) bekezdését, ami a Felügyelet céljaként a pénzügyi szervezetek hatékony működésének, tulajdonosaik gondos joggyakorlásának elősegítését és folyamatos felügyeletét jelöli meg. Ennek megfelelően a Felügyeletnek nem kell bíbelődnie holmi hatékony működés elősegítésével, tökéletesen elegendő, sőt mi több kívánatos, ha ennek ellenkezőjét teszi, azaz azonnal minden figyelmeztetés és javítási lehetőség biztosítása nélkül működésképtelenné alakítja a felügyelt pénzügyi intézményt. A bírói tanács a Hpt. 151. §. (2.) bekezdésének "A Felügyeletnek ...meg kell tennie a szükséges intézkedést (153. §, 155-156. §), szófordulatát indirekt módon úgy értelmezte, hogy a Felügyeletnek egyáltalán nem kell megtennie a szükséges törvényben rögzített intézkedést, sőt magyarázatát sem kell adnia annak, miért nem teljesíti a törvény által számára kötelezően előírt intézkedést.
A hivatkozott törvényhely a DHC által elkövetett összes szabálytalanságot kategóriákba sorolja, majd a kategóriáktól függően konkrétan megfogalmazza azok kötelezően alkalmazandó, javító célzatú szankcióját. Ennek megfelelően naivan azt hihetnénk, hogy a törvény által előírt szankciókat mind a hatóságnak, mind pedig a bíróságnak kötelező alkalmaznia, illetve előírnia. Nem így gondolja ezt sem a hatóság, sem pedig a bírói tanács. Ennek megfelelően a Felügyelet arra sem vette a fáradtságot, hogy magyarázatát adja annak, hogy a törvény által előírt kötelező érvényű, javító célzatú szankciókat miért is nem szükséges, illetve miért tilos alkalmazni a DHC-vel szemben. A bírói tanács pedig ahelyett, hogy megállapította volna a közigazgatási határozat indoklási hiányosságát, maga próbálta indokolni az indokolhatatlant.
Így a közigazgatási határozatot kiegészítő bírói magyarázat szerint, a DHC jogszabálysértései ugyan nem mutatnak túl a hivatkozott törvényhely szabálysértési megfogalmazásain, de itt és most a DHC esetén el kell, hogy tekintsen ezek alkalmazásának megkövetelésétől. Magyarázatként bevezet egy jogi kategóriaként nem létező fogalmat, a "prudenciális kereteket", amin a DHC a bírói megítélés szerint kívül került. Hogy mit takar a fogalom és hogyan lehet azon kívülre kerülni, azt nem lehet tudni. Ugyanis ezt sem jogszabály, sem enciklopédia, sem lexikon nem határozza meg, a köznyelv pedig szintén nem ad eligazítást a fogalom mibenlétéről. Egy azonban bizonyos, hogy a bírói prudenciális keretek fogalom nem a "prudens működés" kereteit jelenti, mivel azt pontosan meghatározza a jogszabály és így pontosan tudható, hogy a DHC azokon belül működik. Ezek szerint a bírói tanács a döntését egy nem létező jogi kategória elképzelt feltételeinek megsértésére alapozta, példátlan fantáziáról téve tanúságot.
A bírói tanács ítéletében úgy ír a pénzügyi intézményekkel szembeni prudens működési követelményekről, mint aki nem érti, vagy nem akarja érteni annak lényegét. A fogalom általános értelmezéséből kiindulva próbálja meg önkényesen felállítani a prudens működés feltételrendszerét. Ez azért végtelenül szomorú, mivel a Hpt. a prudens működést közérthetően, 27 §-on keresztül taglalja, így nincs arra szükség, hogy azt bárki saját fantáziájának megfelelően önkényesen kiegészítse, félremagyarázza. Továbbá nem tudja, vagy nem akarja tudni a bírói tanács azt sem, hogy a prudens működés hiányosságainak szankciója nem cégbezárás, hanem a Hpt. 151. §-ában megfogalmazott hiányosságok javíttatása.
A hivatkozott intézkedések pedig azt írják elő a Felügyelet számára, hogy az észlelt hiányosságokat pótoltassa, a szabálytalanságokat pedig javíttassa ki a felügyelt intézménnyel. Ha nem ezt teszi, akkor törvényellenesen jár el, mint ahogyan ez bekövetkezett esetünkben is.

A PSZÁF az engedély-visszavonó intézkedését a Hpt. 29. § (1) e) pontjára alapozta, elvileg. A törvény PSZÁF-ről 11/S. § (4) bekezdése meghatározza azt a szempontrendszert, amit a Felügyelet intézkedései során kötelezően figyelembe kell, hogy vegyen. A bírói tanács szerint jelen esetben semmilyen szempontrendszert nem kell figyelembe venni, és semmit nem kell mérlegelni. Ha pedig nem kell mérlegelni semmit, akkor a bíróságnak sincsen olyan kötelezettsége, hogy mérlegelési jogkörben hozott közigazgatási határozatot ítéljen meg. Magyarázatként a bírósági ítélet nem állít kevesebbet mint azt, hogy az enyhébb besorolású szabálysértések javító célzatú szankcionálásánál az Felügyeletnek kötelező figyelembe vennie egy 9 pontból álló szigorú feltételrendszert (Psztv. 11/S § (4) pontja), míg egy végzetes (engedély visszavonási) szankció esetén ezt tilos megtennie, sőt semmilyen mérlegelési szempontrendszer figyelembe vételére sincs lehetősége. Ez olyannyira abszurd, hogy ezt még az a Felügyelet sem gondolta így, aki az engedély visszavonó határozatot meghozta. Ebben a határozatban került rögzítésre, hogy a határozatot a hivatkozott szempontrendszer figyelembevételével hozta a Felügyelet. A bíróság így nemcsak a törvényeknek mondott ellent, hanem a Felügyelet konkrét határozatának és általános gyakorlatának is.

Kettő héten belül javítható adminisztratív hiba sehol a nagyvilágban nem eredményezi egy pénzügyi intézmény likvidálását, főleg akkor nem ha az főleg saját és tulajdonosi forrásból gazdálkodik. Ezt az utóbbi lényeges elemet csak a PSZÁF és a bíróság nem értette meg, illetve nem akarta megérteni. Ez bizony nem kicsit szomorú, hanem nagyon. Nem vette tudomásul sem a hatóság, sem pedig a bíróság, hogy a pénzügyi intézmények prudens működésének legfontosabb törvényi követelménye a fizetőképesség mindenkori megőrzése, amit a DHC ab ovo teljesített azzal, hogy saját forrásból hitelezett.
A DHC hatósági és bírósági megítélését tekintve legnagyobb bűne abban öltött testet, hogy nem megfelelően töltött ki néhány táblázatot, illetve nem volt makulátlan minden szabályzata. Ezzel szemben valójában mérhetetlenül óvatos és körültekintő volt, mivel nem vett igénybe csupán jelentéktelen külső forrást. Biztonsága pedig a pénzügyi intézmények közül párját ritkította azzal, hogy saját és tulajdonosi tőkéből hitelezett. Ezekből a pozitív tényekből pedig vas logikával arra következtetett a hatóság és a bíróság, hogy ezt az intézményt bármi áron meg kell semmisíteni.

Ami törvényi előírás szerint kötelezettsége lett volna a Felügyeletnek (a hiányosságok pótlása, javíttatása) azt nem tette meg, amit viszont feltételesen, adott szempontrendszer szerinti feltételek teljesülése után tehetett volna csupán meg, azt a feltételek nem teljesülése ellenére megtette. Ez ugyan nem jelentett többet, mint a DHC kivégzését, de ez legyen a DHC baja.
A működő és működni akaró pénzügyi intézmények pénzügyi felügyeleti engedélyének visszavonása szerte a nagyvilágban akkor következik be, amikor a pénzügyi intézmény hitelezők irányába történő fizetőképtelensége nyilvánvalóvá válik. A fizetőképtelenség persze nem egyik pillanatról a másikra valósul meg, hanem az egy folyamat eredménye, amit egy valamire való pénzügyi felügyelet követ, és az engedély megvonása, mint legvégső eszköz alkalmazása előtt megteszi a megfelelő javító célzatú felügyeleti lépéseket. Példának okáért intézkedéseket ír elő a kockázatok csökkentése érdekében, a tőkemegfelelés helyreállítására, avagy felügyeleti biztost nevez ki addig, amíg a felügyelt intézmény pénzügyi stabilitása helyre nem áll, vagy kiderül menthetetlensége. Nincs ez másként Magyarországon sem, kivéve azt az esetet amikor a pénzügyi intézményt úgy nevezik, hogy Determin Hitelcentrum Zrt. Ez a pénzügyi vállalkozás abban a "szerencsétlen" helyzetben volt és van, hogy pénzügyi megingása elméletileg 100%-ban kizárható, mivel nem mások pénzét, hanem a sajátját helyezte ki. Ha pedig egy pénzügyi vállalkozással szemben nincsen követelés, akkor annak pénzügyi megingását legfeljebb egy törvényesség látszatát kelteni akaró hatósági eljárással lehet megvalósítani.
A PSZÁF gyakorlatában a támadott határozatot kivéve még nem fordult elő az, hogy az első felügyeleti ellenőrzés után olyan pénzügyi intézményre tegyen előzetes figyelmeztetés és javítási lehetőség biztosítása nélkül lakatot, amely a feltárt adminisztratív hibákat könnyűszerrel, vagy egyáltalán képes lett volna javítani.

A Felügyelet honlapján százával fordulnak viszont elő olyan felügyeleti határozatok, ahol a pénzügyi intézmények nem feleltek meg a Hpt. előírásainak, engedélyüket azonban a Felügyeletnek esze ágában sem volt visszavonni. A DHC elleni felügyeleti határozat a felügyelet általános gyakorlatától eltérő, azzal kimondottan ellentétes. Ez a felügyeleti szankcionálás kiszámíthatóságát, előreláthatóságát zárja ki, amivel sérti az Alkotmány 2. §-a által megkövetelt jogbiztonságot.

Amennyiben egy közigazgatósági hatóság, jelesül a PSZÁF, határozata alkotmányos jogoknak mond ellent, akkor a törvények és a vonatkozó Alkotmánybírósági határozatok értelmében ez korrigálandó.

Nem így gondolja ezt a bírói tanács. Megítélésük szerint az Alkotmány és az alkotmánybírósági határozatok előírásainak érvényt szerezni nem a rendes bíróságok hatásköre. Brávó! Igen nagy kár, hogy a vonatkozó jogszabályok és alkotmánybírósági határozatok ennek az ellenkezőjét írják elő.


A hatóság és a bíróság által alkalmazott eljárás nemcsak tökéletesen törvénytelen, de végtelenül rosszindulatú és tisztességtelen is egyben. Nem lehet mellette ész érveket felhozni, ezért ezzel az eljáró személyek nem is próbálkoztak.
Az ügyben eljáró igen tisztelt bírók ezekkel az ítéletekkel nemcsak magukról állítottak ki bizonyítványt, hanem a pártatlan bíróságba vetett hitet is porig rombolták, ami tarthatatlan és tűrhetetlen. Ez nem más, mint a bírói hivatás megcsúfolása. Ilyen bírókra nem lehet szüksége sem a jogorvoslatot keresőknek, sem pedig az igazságszolgáltatásnak.

Remélhetőleg az illetékesek ezzel kapcsolatban megteszik a szükséges lépéseket.
A leírt jogsértések orvoslását a Legfelsőbb Bíróságtól vártam, amelyhez felülvizsgálati kérelemmel fordult a DHC.

IV. A rend – legalább részben – helyreáll

A Legfelsőbb Bíróság - a jogállamiság és a Determin legnagyobb szerencséjére - legfontosabb feladatának nem a hatósággal való szolidaritást, a hatóság álláspontjának minden áron való megvédését tekintette, hanem a vonatkozó törvények szövegéből indult ki. Ennek megfelelően hatályon kívül helyezte a Fővárosi Ítélőtábla jogerős ítéletét, valamint a Felügyelet vitatott határozatát. Maga az ítélet olyan egyszerűen és logikusan írja le a helyzetet, hogy az ember csak csodálkozik, hogyan volt lehetséges közel négy éven keresztül ilyen nagy zűrzavart kavarnia a Felügyeletnek, illetve az alsóbb fokú bírói testületeknek. A felülvizsgálati ítélet szövege teljes terjedelemben jelen honlap Dokumentumok menüpontja alatt olvasható, az LB ítélete cím alatt.

Üröm az örömben, hogy már csak a romok felett örülhetek. A Determin Zrt. a vitatott PSZÁF határozat kézhezvételét követően ugyanis nem folytathatta üzleti tevékenységét, sőt, ha a Cégbíróság nem tagadja meg a PSZÁF cégünk végelszámolásának bejegyzésére vonatkozó ugyancsak jogszerűtlen felhívását, ma a Determin Zrt. már nem is létezik, töröltetett volna a cégnyilvántartásból.

A határozat következményeként a Társaságot megfosztották azoktól a kellékektől, amik a pénzügyi tevékenység folytatásának elengedhetetlen, törvény által előírt föltételei (például kizárták a KHR adatszolgáltatóinak köréből, egyúttal nyom nélkül törölték a Társaság által szolgáltatott adatokat a KHR adatbázisából), lehetetlenné tették, hogy bármilyen tevékenységet folytasson, három és fél éven át lebegtették fölötte a kényszer-végelszámolás rémét, nem engedélyezték a Társaság tulajdonosai számára másik pénzügyi vállalkozás megalapítását, egyúttal a PSZÁF büntető feljelentést tett, amelynek gyanúsítottja a Társaság négy gyermekes igazgatósági elnöke, valamint a Társaság könyvvizsgálója, aki a budapesti könyvvizsgálói kamara elnökségi tagja volt (kényszerűen lemondott), egyúttal többszörös apa és nagyapa – e két személy feje fölött évekig a börtön réme fenyegetett.

A fent részletezett csapások teljesen tönkretették a Társaságot, egyébként pedig az egész Determin cégcsoportot, amelyben közel húsz év munkája öltött testet, és amely részére végzett munkából mintegy 30 család élt. A Társaság munkatársait lassan szélnek kellett ereszteni, a húsz év munkájával kialakított ügyfélkör elpártolt, hiszen a Társaság nem tudott részükre szolgáltatást nyújtani, a pénzügyi piacon pedig az terjedt el, hogy a Determint súlyos szabálytalanságok miatt bezárták. A pénzügyi piacokon a legértékesebb tőke a bizalom, amit megszerezni nagyon nehéz, elveszteni pedig egy pillanat alatt lehet. Húsz teljes év munkája vált semmivé egyetlen jogsértő határozat miatt.



A leírtakhoz kapcsolódóan ide kívánkozik még az Alkotmánybíróság 36/1994. (VI. 24.) határozatából az alábbi mondat:
"A demokratikus jogállam állami és önkormányzati intézményeinek szabad bírálata, működésük, tevékenységük kritikája - még ha az becsületsértő értékítéletek formájában történik is - a társadalom tagjainak, az állampolgároknak olyan alapvető alanyi joga, amely a demokrácia lényegi eleme."

Budapest, 2011. március 23.

Balogh Dezső
A DHC tulajdonosa

A teljes anyag ( PSZÁF határozat, DHC jogi álláspontja, Bírósági ítélet, Felülvizsgálati kérelem, LB határozata) a

www.determinhitel.hu honlapon érhető el.
Felhívjuk Tisztelt Ügyfeleink és az érdeklődők figyelmét, hogy cégünk 2011. január 27-én, a Legfelsőbb Bíróság ítéletével, jogerősen és véglegesen pert nyert a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletével szemben. Ettől az időponttól kezdve a Determin Zrt. ismét teljes jogú pénzügyi vállalkozásként működik.

Elszámolási és forintosítási információk, közzétételek elszámolási kötelezettségek teljesítéséről: a pénzkölcsön nyújtása pénzügyi szolgáltatás esetében elszámolás megküldésére nem kerül sor azokban az esetekben, amikor a 2014. évi XL. törvény szerinti elszámolási kötelezettség teljesítésére nyitva álló határidő lejártáig a szerződésből eredő követelés teljesítésére irányuló kötelezettség fennmaradása nélkül szűnt meg a forint alapú fogyasztói kölcsönszerződés, és a Determin Zrt. egyoldalúan nem emelt kamatot, díjat és költséget.”